„A nyár a bölcső és a tipegés, de a tél a nagy iskola és a próbatétel” – gondolta Ladó Gyula Lajos, akit Tutajos néven ismerhetett meg a Tüskevár olvasója. Most ugyanis a zalai táj fehérbe burkolózott. Olyan a légkör, mintha meleg soha nem is lett volna. Amikor a szél eláll, a látszólagos mozdulatlanságban mintha lágy selymek úsznának a havon; az olvasó halk suhogást érez inkább, mint hall, ahogy a hideg összehúzza a világot. Tutajos és elválaszthatatlan barátja, Bütyök ezúttal a télen is eleven Kis-Balaton világában töltik a szünidőt. Itt ünneplik a karácsonyt és az újévet, megtanulnak rókát lőni, csukát fogni. A két kamasz, átesve az első szerelem válságain, már szinte érett fériként éli meg a természetes életmód szépségét.
Fekete István – Téli berek