Jókai Mór az 1850-es évektől népszerű íróvá vált, azonban a meghatározó fiatalkori élmény, a forradalom és szabadságharc témájával igazán csak a kiegyezés után foglalkozhatott, A kőszívű ember fiai 1869-ben jelent meg. Ennek már több mint százötven éve, bizony ennyi idő alatt változik a nyelv, így a könyv egy kis időutazásra hív, számos érdekes, értékes, de mára elfeledett szóval és idegen, használatból kikopott kifejezéssel találkozhatunk. Ez itt-ott talán nehézkessé teszi az olvasást, ugyanakkor hamisítatlan korabeli ízt kölcsönöz a szövegnek, egy kicsit közelebb kerülünk általa a korszakhoz, a szereplőkhöz és az eseményekhez. Kötetünk több mint másfél ezer lábjegyzettel igyekszik segíteni az olvasót a tizenkilencedik századba, Jókai patinás világába tett kirándulása során.
A két Lotti
Az mégiscsak furcsa, ha egy kislányról kiderül, hogy nem egy van belőle, hanem kettő! Luise egy tóparti üdülőben találkozik Lottéval, aki jobban hasonlít rá, mint a tulajdon tükörképe. Egy kis nyomozás után megoldódik a rejtély: a lányok ikrek, és csak azért nem ismerik egymást, mert egyiküket az apa, másikukat az anya neveli. Hasonlóságuk sok bonyodalomhoz vezet: olyan egyformák, hogy talán még a szüleik sem tudnák megkülönböztetni őket. Vagy mégis?
A történet végére ez is kideül, ugyanis a testvérek szerepet cserélnek, és így próbálják meg kibékíteni egymással a szülőket. Vajon helyrehozhatja a gyerek, amit a felnőtt elrontott? Erről szól ez a megható, de egyben mulatságos regény.
