Ez a történet egy időben kezdődik a Szélkirálynő datolyaparti útjával, és jóval azután ér véget, hogy a hajó visszatért Ferrit-szigetről.

Rumini és barátai egy háborúskodás kellős közepébe csöppennek: a dzsungel különös népei állnak harcban a túlélésért.

Végre mindenki újra ép és egészséges, a Tükör-szigeteki kalandok után irány Egérváros! Nem csoda, ha ennyi viszontagság után még a legelszántabb matrózok is egy kis egérvárosi nyugalom és megérdemelt semmittevés után áhítoznak. Csak az Áspis-tengeren kell keresztülhajózniuk, ahol egy erős tengeráramlat pont a megfelelő irányba sodorja majd a Szélkirálynőt. Jó tempóban, jó hangulatban haladnak. Vajon miért nem jár errefelé egyetlen hajós sem? Aztán egyszer csak szörnyű reccsenés hallatszik… Majd még egy. Mintha szétszakadtak volna a hajót tartó eresztékek, a fedélzet egyik oldala megemelkedik, miközben a másik oldal majdhogynem belemerül a vízbe. – Öt perc, és elsüllyedünk! Mi lesz a Szélkirálynővel? Mi lesz Ruminivel, Rozival, Fecóval és a többiekkel? Ki Megalion, a varázsló, és vajon a különleges víz alatti birodalom, Megantisz, valóban létezik? Sellők és sellővadászok, dobócsillagos ugróegerek és törpekenguruk, tavi tigrisek és mélytengeri szörnyetegek hajóznak, úsznak és ugrálnak keresztül és kasul a regény lapjain… Ennél szomorúbb kezdete még egy Rumininek sem volt – de talán ennél fordulatosabb, összetettebb, kalandosabb és varázslatosabb folytatása sem! Kiderül minden a tizedik Ruminiből!