Micsoda boldogság és dicsőség az első iskolatáska! Azt az örömteli tényt jelzi, hogy viselője már iskolás. Dani is büszke örömmel indul az iskolába, ahol lelkesedése lohad ugyan, de érdeklődése nőttön-nő. A felnőttek kérdésére, hogy jó-e iskolába járni, Dani nem tud válaszolni. Van, amikor jó, és van, amikor rossz. Kis barátnője, Pöszke, aki évvesztes, és még nem mehet iskolába, arra kíváncsi, mire jó az egész iskolába járás, az írni, olvasni, számolni tudás. Ő úgy döntött, hogy óvodás marad, mert óvó néni akar lenni, és azt úgyis az óvodában tanulja meg az ember. Vagy mégsem? Janikovszky Éva játékosan megírt, kedves könyvét Réber László elragadó, színes illusztrációival kisikolásoknak és szüleiknek ajáljuk.
Alfa bácsi titka
Marék Veronika amellett, hogy írta és rajzolta Boribont, Kipp¬koppot és a többi jól ismert figurát, számtalan rövidebb-hosszabb mesét írt, amelyek különböző gyerek¬újságokban jelentek meg az elmúlt 50 évben.
Így született meg A bohóc és a kismajom után a Marék Veronika mesél-¬sorozat második kötete, az Alfa bácsi titka, amelybe óvodásoknak és kisiskolásoknak szóló történeteket válogattunk – egy marékkal.
Ebben a kötetben csupa-csupa hétköznapi, „igaz”, és úgy is mondhatnánk, „retró” mese van: a kalóz nagypapáról, a titokzatos Alfa bácsiról, balatoni nyaralásokról és táborozásokról, pesti bérházakról, áruházról, rádióról, televízióról – ezúttal Baranyai (b) András rajzaival.
De a gyerekek régen is ugyanolyanok voltak, mint ma – amit pedig Marék Veronika tud, az tényleg időtlen.
